Évek óta teszem közzé az egyik közösségi oldalon a kisebbik lányom (6,5 éves) aranyköpéseit, a barátok, ismerősök is jól szórakoznak rajta. Többször megkaptam már, hogy csokorba kellene rendezni, ezért hoztam ezt a blogot létre, talán, amikor nagy lesz, még örömmel olvasni is fogja az érintett...addig is Villő, bocs, de nem lehet veled betelni. Csókol Anyád, Gizi!
2016. július 23., szombat
Varázslat
Mai Villőség:
- Anya, nézhetek még mesét?
- Nem.
- De anya, én szeretnék!
- Nem lehet már, néztél ma.
- Nem? Jó! Akkor abrakadabra, változz csirkévé!
Már értem, hogy időnként miért érzem magam kotlós tyúknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése