Évek óta teszem közzé az egyik közösségi oldalon a kisebbik lányom (6,5 éves) aranyköpéseit, a barátok, ismerősök is jól szórakoznak rajta. Többször megkaptam már, hogy csokorba kellene rendezni, ezért hoztam ezt a blogot létre, talán, amikor nagy lesz, még örömmel olvasni is fogja az érintett...addig is Villő, bocs, de nem lehet veled betelni. Csókol Anyád, Gizi!
2016. július 10., vasárnap
Örökre
- Anya, úgy fáj itt oldalt.
- Mert biztos nőlsz.
- Igen, majd a válladig fogok mindjárt érni.
- Nem már, akkor hová lesz az én kicsi kislányom?
- ÉN MINDIG IS A TE KISLÁNYOD LESZEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése