2016. augusztus 30., kedd

Ennyi...

Iskolakezdésig a nővérével van otthon, így a munkából hazaérkezés miatti örömünk kölcsönös.
A szokásos "Anya, de jó, hogy hazaértél!", és a puszik, ölelések ma azonban igen szolidra sikeredtek Villő részéről, melyet nem értettem.
Egyszer csak kisomfordált a gyerekszobából, elém állt:
- Anya, megígéred, hogy nem leszel mérges?
- Persze.
- Anya, azt álmodtam, hogy letöltöttem a telefonra egy nem fizetős játékot. És képzeld, reggelre VALÓRA VÁLT AZ ÁLMOM!
...én részemről még most is az előszobában állva röhögök ezen a kamuzáson...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése