Évek óta teszem közzé az egyik közösségi oldalon a kisebbik lányom (6,5 éves) aranyköpéseit, a barátok, ismerősök is jól szórakoznak rajta. Többször megkaptam már, hogy csokorba kellene rendezni, ezért hoztam ezt a blogot létre, talán, amikor nagy lesz, még örömmel olvasni is fogja az érintett...addig is Villő, bocs, de nem lehet veled betelni. Csókol Anyád, Gizi!
2016. szeptember 2., péntek
Mindenség
Borzasztó fárasztó volt ez a hét, számomra. Délutánra gondolkozni nem volt erőm.
Villő egyszercsak hozzám hajolt, és megpuszilt.
- Köszönöm, Kicsim.
- Semmiség, Anya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése